Nagyon gyorsan telnek a napok, hisz már el is érkeztünk utolsó előtti mini-interjúnkhoz, amit Solczi Klárával készítettünk, aki bevezet minket a Cholison Rose világába.

Az első dolog amire rákérdeznék, hogy honnan jön a Cholison Rose elnevezés?

Cholison Rose (ejtsd: solizon róz) egy francia lány volt, aki az 1800-as évek derekán, a szülőhazájától távoli Erdélybe vetődött, és nevelőnőnek szegődött módosabb családokhoz. Nem tudom, mi miatt kellett elhagynia hazáját egy olyan korban, amikor a távolságok, meg a különböző kultúrális és nyelvi szakadékok is sokkal mélyebbek voltak. A neve és a származása is csak a családi szájhagyomány révén jutott el hozzám. Sajnos mindezidáig még egy fényképét sem sikerült felkutatni, pedig igazán kíváncsi lennék, hogyan nézett ki ez a bátor, fiatal nő, aki aztán a dédnagyanyámmá vált. Az történt ugyanis, hogy megismerkedett egy Ágoston János nevű fiatalemberrel, akihez hozzáment, és itt hozott létre új otthont a maga és új családja számára.

Miért kapta ezt a nevet vállalkozásod?

Annak kapcsán, hogy miért lett Cholison Rose a kis vállalkozásom neve, beszélhetnék a Franciaországhoz köthető vintage stílusról, ami fellelhető egyes munkáimon, a régiesebb, nem túl modern hangvételről az oldalon, de az igazi ok egyszerűen mindössze annyi, hogy szerettem volna emléket állítani ennek a homályba burkolózó felmenőmnek, akinek a története valahogy mindig is izgatott. Valószínűleg azért, mert a velem született kisebb-nagyobb különcségeim okán valamilyen szinten azt a másságot éltem meg, amivel ő szembesülhetett egy teljesen más kultúrájú közegben. Visszaemlékszem fiatalkoromra, amikor éltem-haltam a cipőkért, feltett szándékom volt, hogy minden színből beszerezzek egy párat. Az akkori képeimen is látszik, hogy a szemüvegemtől megkezdve az öltözködésemig az árulkodott rólam, hogy igyekszem saját stílusomat megtalálni, nem észrevétlenül beállni a sorba. A kihívás számomra az volt (és maradt is), hogy miként tudjam otthonossá, konfortossá tenni a magam és a szeretteim számára ezt a fajta másságot, hogyan tudjam kamatoztatni és gyakorlatba ültetni azokat az inspirációkat, ötleteket, amik megmozgatták a fantáziámat.

Mikor csöppentél a kézművesség és az efféle szépítgetések világába?

Már gyerekkorom óta szerettem a színes anyagokat, és édesanyám korán megtanított a tű, a cérna és az olló használatára. Az iskola mellett egy népi művészeti iskolát is látogattam. Mióta az eszemet tudom, mindig varrogattam valamit, majd az élet úgy hozta, hogy a munkám is a textiliparhoz kötött, egy design műhelyben terveztem női ruhákat. Elég széles skálája van azoknak a technikáknak, amikben kipróbáltam magam az életem során. Rajzoltam, festettem, hímeztem, átlátszó műanyag flakonokból apró festett pillangókat készítettem. Most is, ha megtetszik egy érdekesebb alakú borosüveg, elkérem, és gyertyatartót készítek belőle. Miután lekövezték az utcánkat, egy időre beleszerettem a kövekbe, és egy ládányit kipingáltam, hogy dekorként használhassam a virágcserepeimben őket. A padlásról előkerült régi szenesvasalókat szalvétatechnikával dekoráltam. Egyszóval számomra a kézművesség egyféle önkifejezés.

Hogyan indult útjára a párnák története?

Hát, én már főállású nyugdíjas vagyok, úgyhogy hivatalosan munkának nem is nevezhetném a párnakészítést, de nem is érzem, hogy az volna. Az nem úgy volt, hogy fél éve fogtam magam és azt mondtam, hogy mostantól elindítok egy kézműves vállalkozást, és aztán azon dolgozok napi nyolc órában, hanem sokkal természetesebb alakulását látom a történetemnek ebben is. Párnákat előtte is készítettem. Ünnepekre is, meg csak úgy minden különösebb ok nélkül is. Talán hogy a tervezés, megvalósítás által kicsit a hétköznapot varázsoljam ünnepibbé. Aztán jöttek a barátok, rokonok, és ők is kértek, hát nekik is készítettem. A lányom esküvőjére varrtam vagy ötven romantikus párnát a dekorhoz, amiket a végén mind elkapkodtak a résztvevők, még azt is, amit nem feltétlenül szerettem volna elajándékozni. Általában azzal fizetett mindenki, hogy bátorított, kezdjek el készíteni mások számára is, így hát néhány hónapja létrejött egy közösségi oldal, ahol bárki megtekintheti a munkáimat. Eredetileg nem kimondottan párnák bemutatására terveztük, és még mindig szeretném, ha más jellegű dekortárgyak is felkerülnének, de az érdeklődés mértéke meg a ráfordítható idő közti arány úgy hozta, hogy valahogy természetes módon a hangsúly a párnákra került.

Honnan meríted az ötleteidet?

Az inspiráció sokszor az utcán hever, esetemben néha szó szerint is, és arra vár, hogy észrevegyék. Gyakorlatilag bármi adhat ihletet, észreveszek valamit, beugrik egy ötlet, és máris azon kapom magam, hogy már tervezem, miből és hogyan tudnám megvalósítani. És akkor még nem beszéltem az internetről, ami az inspiráció-forrás fogalmát egy sokkal tágabb jelentéssel ruházta fel.

Megrendelésekre is szoktál párnákat készíteni?

Legszívesebben a saját ötleteimet szeretem megvalósítani, de néha kívánságra elkészítek olyasmit is, amit rendelnek. Próbálkoztam azzal, hogy bátorítottam az embereket, írják le pontosan az elképzelésüket, és én elkészítem olyanra, de aztán hamar rájöttem, hogy egyrészt az emberek nem tudják konkrétan, mit szeretnének, és amikor hozzám fordulnak, akkor nem csak egy varrni tudó személyt keresnek, hanem valakit, aki tudja helyettük is, mire van szükségük; másfelől meg számomra is nehéz félretenni a saját elképzeléseimet, és elkészíteni valamit egy pontos leírás alapján. Kérésre varrtam nemrég egy Bogyó és Babócás párnát, de cseppet sem fűlött hozzá a fogam, ennek ellenére mégis elkészült valahogy. Úgy határoztam, erről nem teszek ki képet, nehogy valaki aztán pont ilyet rendeljen! Erre meg pont aznap beállított hozzám egy fiatal anyuka, meglátta és egyből kért több olyat is. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy kirobbanó lelkesedéssel készítettem el ezeket… Az én házam táján tehát a kecske úgy lakik jól és a káposzta úgy marad meg, ha én kitalálom, elkészítem a párnákat, aztán az emberek kiválogatják, hogy azok közül mi tetszik nekik.

Van olyan, hogy egy színt, anyagot, textúrát meglátva fog el az alkothatnék és már magad előtt látod, hogy milyen lesz a párna a folyamat végén? 

Esete válogatja. Van, hogy az anyag milyensége inspirál, máskor a munka folyamán jönnek újabb és újabb ötletek, így a végén nem egy párnát, hanem egy egész sorozatot kapok, amit az első párna készítése közben még nem láttam magam előtt. Tény, hogy az anyag ötletet, alkotni akarást szül, amikor ez hiányzik, akkor meg sem veszem a boltban, de aztán maga az alkotás történése is továbbalkotást eredményezhet.

Hogyan készülsz az ünnepekre?

Szeretném szem előtt tartani a lényeget, azt, akiről szólnia kell az egész ünnepnek. Könnyű belefeledkezni a munkába, takarításba, sütés-főzésbe, hogy aztán készületlenül, kimerülten érjen a karácsony, és csalódást okozva múljon el. Ezért azán jó előre elkészítettem a családtagoknak, barátoknak szánt meglepetéseket. A karácsonyi anyagot is még az ősz folyamán beszereztem, és igyekeztem az eladásra szánt párnákat megvarrni még advent előtt, hogy aztán advent első felében fogadhassam a rendeléseket, utána pedig tudjak leállni ezzel a munkával. Remélem, hogy sikerülni fog ez legalább részben, és egy áldott karácsony elé nézek!

Nekem szívmelengető érzés volt ennyi szépséget végignézni, bevallom, nem tudnék választani közüllük, ide kattintva ti is böngészhettek még a párnák között. De térjünk a lényegre, mivel karácsonyi nyereményjátékunkból már csak 2 nap van hátra, a Cholison Rose angyalkájával karölte egy szerencsés nyertesünket az alábbi hangulatos párnával fogja meglepni a Fészkelő. Ne felejtsétek, játékra fel!